Megpróbáltatások

Az ausztriai életem nem pont úgy indult, ahogy szerettem volna. A koronavírus miatt egész egyszerűen nem találtam munkát, pedig nagyon jól beszélek angolul és németül is. Számtalan önéletrajzot elküldtem, választ viszont nem kaptam.  Hiszek abban, hogy mindennek megvan az oka és így utólag már tudom, hogy nem véletlenül alakult minden úgy, ahogy. 

 Az első megpróbáltatás akkor ért, amikor rá kellett jönnöm, hogy autó nélkül egész egyszerűen nem fogok boldogulni. Hiába volt már nagyjából 10 éve jogosítványom, gyűlöltem az autóvezetést. Gyomoridegem volt, ha valamiért 5 km-t autóval kellett megtennem. (Ha számodra teljesen természetes, hogy autót vezetsz, akkor biztos most jót nevetsz rajtam.) 

 Megtört a jég, lett egy smartom és kénytelen voltam megtanulni vezetni. Utána kb. egy hétre rá már találtam is munkát. Ez a pár ott töltött hónap viszont életem legborzasztóbb és legpokolibb néhány hónapja volt. Olyan szerencsés voltam eddigi életem során, hogy általánosságba véve jó emberekkel voltam körülvéve. Egyszerűen eddig nem ismertem gonosz és rosszindulatú embereket, nem feltételeztem, hogy valaki ártani akar nekem. Most meg egy magyar honfitársam ott rúgott belém, ahol tudott, megalázott és lelkileg a sárba tiport. Idáig borkóstolóra jártam, luxushajón ebédeltem, most meg vihetem a kukászsákot maszkban meg gumikesztyűben.  

 Mennyire mélyre jutottam lelkileg?

Ha azt mondom, hogy azt kívántam, hogy ne kelljek fel másnap vagy remélem belém jön egy kamion, akkor az azért elég beszédes, nem? Folyton feltettem magamnak a kérdést, hogy vajon mivel érdemeltem ki ezt, hogy ennyire gusztustalan kollégáim legyenek, amikor én általában mindenkivel kijövök? Mikor lesz ennek vége? Hol van a fény az alagút végén? 

Közben tudtam, hogy azért van pár ember, aki a bukásomért szurkolt. Aki azt várta, hogy mikor adom fel és megyek haza, de engem az ilyen nem tönkretesz, hanem motivál. 😉  

Ebből a helyzetből is rengeteget tanultam. Határozott lettem, most már kiállok magamért, a régi ismerősök se ismernének rám, mert ami nem engem szolgál vagy látom, hogy egy energiavámpír vesz körbe, akkor azt finoman és észrevétlenül, de pillanatok alatt leépítem.