Először is fontos megemlítenem, hogy a férjem nagyon fontos szerepet játszik ebben a folyamatban, amit elkezdtünk. Hasonló az életfelfogásunk, az értékrendünk, éppen ezért mindent közösen csinálunk. Ezért is érzem fontosnak, hogy megosszam, hogy honnan indultunk évekkel ezelőtt. Nem szeretném szépíteni a dolgokat, úgyhogy tömören röviden a béka segge alól. 

Mivel is rendelkeztünk?

Amikor megismerkedtünk (2014-ben) egyikünknek se volt nagyjából semmije. Én akkor indítottam be az egyéni vállalkozásomat, amihez nem rendelkeztem tapasztalattal (se pénzzel), illetve nem is nagyon volt a közvetlen környezetemben olyan valaki, akitől tanulhattam volna vagy tanácsot kérhettem volna. Volt egy biciklim, egy laptopom és 1,4 millió forintos Diákhitel tartozásom, amit a főiskola elvégzésére vettem fel. 

A férjemnek meg volt egy IV-es Golfja (meg egy Orion dobozos tévéje), ami azért volt a megismerkedésünk után használható és normális állapotban, mert a testvérem autószerelő és mindig javította, amikor éppen szükség volt rá. Albérletben laktunk, próbáltunk boldogulni, ahogy tudtunk. A vállalkozásomat szépen lassan az évek során sikerült felépíteni, de így már utólag tudom, hogy miket rontottam el és hogyan csinálnám máshogy.  

Milyen pénzügyi tudással rendelkeztünk?

A szüleimtől se kaptam sok pénzügyi tanácsot, egyedül annyit, hogy tanulj lányom, legyenek jó jegyeid, menj főiskolára és szerezz diplomát. Ezen kívül az addig nyújtózkodj, ameddig a takaród ér, amit megtanultam tőlük. Ennél jobb tanácsot viszont nem is kaphattam volna. Sose volt jellemző rájuk az eladósódás, a felelőtlen költekezés, a férjemmel mi is ezt követjük.  

Váratlan lehetőség

Az első házassági évfordulónkat ünnepeltük, amikor a férjemnek egy gyerekkori barátja szólt, hogy lenne Ausztriában munkalehetőség. Sose felejtem el azt a napot, amikor ott ültünk az ágyon és a férjem feltette a kérdést: Menjek vagy maradjak? Te döntesz. A szívem legmélyén azonnal kimondtam volna a választ: Maradj kérlek. Ne hagyj itt egyedül. Helyette kimondtam azt a szót, ami teljesen megváltoztatta az életünket: Menj, én támogatlak.  

Nagyjából másfél év különélés után én is válaszút elé kerültem miután felmondták az albérletünket. Menjek vagy maradjak? Gyerekkori álmom volt, hogy idegenvezető legyek. Nekem ez a vállalkozás a gyerekem volt, imádtam a munkám minden percét. Adjak fel mindent, amiért ennyit küzdöttem? Végül én is kijöttem Ausztriába, ennek már három éve. Akkor még nem tudtam, hogy ez lett életem legjobb döntése, hisz ezzel egy teljesen új fejezet kezdődött az életünkben.